Skip to Content

Gyalogtúra a Keleti-Bakonyban

Iskolánkból 16 tanuló és 3 kísérőnevelő április 16-18-án gyalogtúrát tett a Keleti -Bakonyban. Zirc és Várpalota közötti falvak természeti szépségeit, történelmi, néprajzi nevezetességeit ismertük meg Cser László igazgatóhelyettes vezetésével.
Menetrendszerinti autóbusszal fél 9-kor érkeztünk meg Bodajkra. A sípálya - melyen felfelé kaptattunk -, most a szakadó eső miatt csúszott. Kanyargó erdei ösvényeken gyalogoltunk, vadkerítések fölé emelt átjárókon, virágos tisztásokon vágtunk át, amikor összetalálkoztunk székesfehérvári iskolás csoportokkal, akik a Gaja-patak festői völgyében természetjáró, katasztrófavédelmi versenyen vettek részt. A fehérvárcsurgói víztározónál az eső elhagyott bennünket, csak két barátságos kutyus akart mellénk szegődni. A víztároló mesterséges tava kicsi, mégis tarajos hullámokat emelt benne a hideg, viharos szél. A kis falucskán, Gúttamásin áthaladva már több dolog nyújtott vigaszt. Szállásunk helysége, Isztimér alig 2 km-re fekszik Gúttamásitól. Az isztiméri sporttelep kellemesen meleg szobákkal, fürdővel várt minket; és meglepően nem a falu túlsó végén, hanem a közepén található. Pár lelkes fiút nem csigázott el eléggé az út, ki kellett próbálniuk a focipályát és a bőrlabdákat. Szárogattuk átázott cipőnket, eszegettük az otthoni falatokat a boltban vásárolt friss zsemlével. Néhány figyelmeztető mondat után este 10-11 körül már mindenki úgy tett, mintha aludna.
Pénteken az izomláz különféle fokozataira ébredtünk: csipkedett, szúrt, hasogatott, tompán szorított, vagy csak gonoszan meglapult a lábunkban, hátunkban, vállunkban. De előre, mert következett a Burok-völgy! Pár perc után tempósan, frissen lépdeltünk a szurdok felső peremén, a sűrű erdőben megbújó ösvényeken. Mintha a hátizsákunk nehezebb lett volna, mint csütörtökön. A tisztásokra beszűrődött a napfény, nyújtóztak felé a virágok. Saár Györgyi néni rövid biológia leckéket adott. A sziklás ormokról távolba nézve alig láttuk civilizáció nyomait, csak zöldellő növényzet borította dombhátakat, árnyékos mélyedéseket. A sötét szakadékokba, domboldalakra letekintve megdöbbenve figyeltük a viharok, hatalmas esőzések által kidöntött, darabokra tört óriási fatörzseket, égnek meredező, roncsolt gyökerüket. Itt még nem gondoltunk rá, hogy túránk majd köztük folytatódik. Leereszkedtünk a Burok-völgybe, az alján visszafelé vettük az irányt. Egy kiszáradt patakmeder mellett kellett volna haladnunk a fákra festett jelek mentén a csapáson. A lezuhant ágak, törzsek labirintusa utunkat állta; megkerülve, köztük átbújva, fölöttük átkúszva, nagy vargabetűket leírva igyekeztünk túlélő próbánk legnehezebb szakaszán átvergődni a 8-12 kg-os hátizsákokkal. A Burok-völgyet a természetvédelmi hatóságok meghagyják eredeti állapotában, ott semmiféle kitermelőmunka nem folyhat, hazánk egyik őserdeje. A völgy végén fellelt tájékozató tábla szerint is nagyon nehezen járható. A csapatot megint dicséret illette, senki nem nyafogott, nem sírt, nem akarta feladni, biztatásra is kevesen szorultak, csak megbeszéltük az izomfájdalmakat. Végre kiértünk a műútra, ott a pár perces jégeső sem vette el jókedvünket, mert túravezetőnk autóbuszos folytatást ígért. Így értünk be Tésre. Nevezetességei a körbe forgatható tetejű, ma is működőképes szélmalmok, az eredeti gépekkel, szerszámokkal felszerelt kovácsműhely. Érkezésünk előtt forgatott egy tévétársaság dokumentumfilmet. Az egykori kovács fia kedvtelésből folytatja még a mesterséget, átállítja a malmok vitorláit, megszállott gyűjtője a földművelés tárgyainak. A környező gazdák ősi magyar állatokat tartanak; bár láttunk pónilovat is. Szép, nagy komondor acsarkodott ránk az egyik kerítés mögül. Második szállásunkat az evangélikus parókián foglaltuk el, meleg vacsora után osztozkodtunk a nyikorgó emeletes ágyakon.
Szombaton kellemes időben, erőteljes tempóban vadregényes erdőkön, réteken, csobogó patakokon át értünk Jásdra és Szentkútra. Vízimalmokat, ősi búcsújáró kegyhelyeket tekintettünk meg. Újból elértük a Gaja-patakot, a sziklák között zuhatagos szorost vájt, melyet Római fürdőnek neveznek. Itt pihentünk meg. A vállalkozó kedvűek veszélyesebb hegymászást is vállalva felkeresték a hajdani betyárok barlangját. Zsivány helyett csak egy árva, alvó denevért találtunk. Utolsó állomásunkig, Bakonynánáig a turisták által gyakran látogatott, barátságos erdei út vezetett. Ott a fáradt csapat kis várakozás után buszra ült, kétszeri átszállással ¾ 5-re Pápára érkeztünk.
Az aggódó szülők megnyugodhattak, a fáradtságon, kisebb karcolásokon, húzódásokon kívül senkinek semmi baja nem esett. Sőt büszkék lehetnek gyermekeikre, mert kiállták a gyalogtúra nehéz próbáját. Sorakozzon itt mindnyájuk neve:
5.e: Balogh Barnabás, 6.a: Hajgató Cintia, Keresztes Ákos, Koch Judit, 6.c: Friss Olivér, Horváth László, Varga Miranda, Veres Klaudia, 6.e: Kiss István Martin, 7.a: Horváth Kíra, Iványi Zsófia, Kotmayer Szabina, Müller Péter, Nagy János, 8.c: Toki Adrián, Németh Roland.

Köszönjük a Cser Lászlónak az alapos szervezést, a Bp. Bortársaságnak a támogatást.

Kaprinayné Megyeri Zsuzsanna kísérő tanár

További képek a Galériában itt!