Skip to Content

Biciklitúra a Tapolca-tanösvényhez

Móczár Lili: Május 13. péntek nekünk szerencsés napot jelentett, mert túráztunk. Rögtön a tanítás után gyülekeztünk az Ady Endre sétányon, az iskola háta mögött. 1 órakor már indultunk is a kerékpárúton. Kellemes időben, a szél is hátulról fújt, kifelé segített nekünk. A Shell kút mellett tartottuk az első pihenőt, mert a bringám kattogott, Szabolcs bácsi megszerelte, szerencsére csak a kitámasztóm görbült el, ért hozzá a vázhoz.
Baranova Alexandra:
Több gondot okozott Nagy Benedek, aki sokszor hirtelen fékezett, és súrlódtak a járműveink, még össze is akadtak. Aztán Anikó néni állt be Benedekhez, hogy felügyelje, bár Lilinek így is nehéz volt mögötte haladni.


Németh Csongor: Dudás Szabolcs tanár bácsi ment legtöbbször elöl. Kovács Gézáné és Saár Györgyi néni volt még a kísérőnk. A téglagyárat épphogy elhagytuk, megérkeztünk Kissné Bolla Jutka néniékhez, az ő udvarukban lepakoltunk. Onnan gyalogosan folytattuk utunkat a tanösvényen.


Polhammer Alexandra: Régen bővizű volt a Tapolca forrás és patak, aztán kiszáradt. Évek alatt lassan visszatért, most szép, tiszta vize van, erős a sodrása. A szélét békalencse borítja. Sokféle állatot láttunk. A tanösvény mellett birkák legeltek, a víz fölött szitakötők szálltak, béka ugrott, sikló úszott. Sűrű a növényzet, de gondozzák.


Németh Csongor: Korábban is láttunk állatokat, Tapolcafő közelébe érve tehenek legeltek a kerékpárút mellett. Benedek meg is kóstolta a Patak vizét, azt mondta, iható. A tanösvényen ketten is kényelmesen elfértünk egymás mellett. Két hídon is átkeltünk, ott már egyesével haladtunk.


Polhammer Alexandra: Lili meg elbújt egy bokorban, hátulról hirtelen megfogta Szása lábát, aki nagyon megijedt, jót nevettünk. Pedig én oldalról láttam, hova bújt Lili, de Szása nem arra figyelt.


Baranova Alexandra: Igen, megijedtem, de nem nagyon, nem tudtam, mi az vagy ki az. És a vizet néztem, nem számítottam rá. Akkor már az örvényhez közeledtünk, ami igazi forrás. Sok helyen buborékosan tör fel a víz, széles tó lesz belőle, és mocsaras a széle. Különben elég hideg, vagy inkább hűvös. Békalencse még a közepén is úszik.


Polhammer Alexandra: A tanösvényen kb. 5 tájékoztató táblát helyeztek el, mindegyiket elolvastuk. Ott írták le, hogy 33 malmot hajtott a patak, soha nem fagyott be a vize. Régen a forrás a református templom alatti völgyben volt, ahol most egy bekerített területen a Vízmű épületei állnak. Mellettük ér véget - vagy kezdődik a tanösvény.


Móczár Lili: Itt még tyúkokat is etettünk, szabadon futkostak, csipegették a füvet a kezünkből. A falu közepén van egy játszótér, ott pihenőt tartottunk. Biliárdoztak a kocsmában, vásároltunk a boltban. A boltos rosszul adott vissza. Gyenge Ádám elvesztette a pénztárcáját, szerencsére Szása megtalálta.


Németh Csongor: Amikor visszafelé gyalogoltunk a biciklinkért, megálltunk egy fagyizónál. Aztán felültünk, hazafelé szemből fújt egy kis szél. Ekkor már egy kicsit szétszakadtunk, nem kerekeztünk libasorban. Györgyi néni volt a sereghajtó. Az iskola hátsó kapujánál aztán mindenki hazaindult.


Baranova Alexandra: Én pedig visszafordultam Igal felé, mert ott lakom. De nem fáradtunk el, edzettek vagyunk, sokat kerékpározunk. Egyre többen jövünk biciklivel iskolába. Alig várjuk a következő túrát. Ha ősszel lesz, biztosan részt veszünk.

Az 5. a-s túrázók emlékeit lejegyezte: Kaprinayné Megyeri Zsuzsanna