Skip to Content

Irodalom és túrázás Biharban

Schandl Levente: A bihari kirándulás

Kívántam a hátam közepére,
hogy én felkeljek hajnali 4-re.

Ez a kirándulás háromnapos volt,
ám minden lány két évre csomagolt.
Mert annyi csomaggal robbantak be,
Csodálom, hogy a busz nem robbant le.

Mikor a buszsofőr minden bőröndöt bepakolt,
a busz végre Bihar felé robogott.
Ahelyett, hogy valaki jött volna kabátba'
inkább pokrócot terített magára.

De nem is ez az érdekes, hanem az első állomás,
a Csonka torony volt az, mi is lett volna más.
Egy egész napot elvett, de megérte,
olyan szép volt, hogy mindenki így vélte.

A szállás is jó volt, nem lehet tagadni,
főleg annak, aki szeret leszakadt ágyban aludni.
Nem is volt kérdés, hogy a Tescóban vették,
a kérdés az lenne inkább, hogy hova mentünk még.

E becses helynek becsületes neve:
aki ott volt, tudja, Magyar Remete.
Ide a Petra nem akart felmenni,
mert a tetejére nem ért fel a wifi.

Sok gyereknek tarkította hógolyó az arcát,
akik megvívták egymással a hógolyók harcát.
Ugyanis itt mindent hótakaró borított,
Szóval, akit eltaláltak, síkított vagy ordított.

Ezután meglátogattunk egy óriási cseppkőbarlangot,
Ahol a cseppkőből sok forma kirajzolódott.
Csodálatos volt ez, biztosan elkápráztat,
Épp úgy, ahogy a szintén csodaszép Nagyvárad.

Ekkor jött az ebéd, sok gyerek örömét lelte benne,
kivéve az az egy, aki a fasírozottat meg nem ette.
Rékának hívják, kinek ennyi volt az esze,
mert valaki elhitette, hogy kapor van benne.

A társaságnak csak nőtt a kedve,
amikor megérkeztünk Érmindszentre.
Ez a város látnivalókban nem szűkölködik - én tudtam előre,
ám akármilyen érdekes is volt, alvás lett belőle.

Már hazafelé tartottunk, éppen a határnál,
mikor Anna valamit nem talált magánál.
A határátlépő igazolvány, ami nem volt nála,
ugyanis a bőröndnek titkos zugába zárta.
Mikor végre megtalálta, indulhattunk tovább,
és ekkor átléptük a határnak vonalát.

Megérte ide Erdélybe elmennem,
főleg azért, mert az utat nem én fizettem.